Új szerelem

Kezdjük a legelején. Manapság egy nőnek a legnagyobb kihívás, hogy megtalálja a hozzá illő párt, aki rendes, helyes, jó a humora, gondoskodó stb. Az ideális férfit felvértezzük az összes létező jó tulajdonsággal. Ennek köszönhetően hamar leszűkül a lehetséges jelöltek köre. Pontosabban nullára. Ugyanis ilyen férfi (és ember) nem létezik. Valaki képes évtizedekig hajszolni az ideálist, miközben elhaladnak mellette az évek, és azon férfiak is, akikkel boldogan leélhetné az életét. Felesleges ideálokban gondolkodni. Persze egy-két külső és belső tulajdonsághoz (jóképű, magas) vagy szokáshoz (sportol, nem dohányzik) ragaszkodhatunk, de ennél speciálisabban megfogalmazott kritérium felesleges. Amint a nő túl van az első nagy kihíváson, és megtalálta azt, aki úgy ahogy megfelel a kritériumoknak, úgy gondolja, hogy ő el is végezte, amit megkövetelt a haza és hátradől. A párkapcsolat első hónapjainak mámora segíti izgalmassá, gondtalanná tenni az együtt töltött időt. De mi van utána? Mi történik, ha a bepárásodott rózsaszín szemüveget felváltják a szürke hétköznapok, és a megszokottság? Bármennyire is nehéz, de egy férfi megtartásáért tízszer annyit kell dolgoznunk, mint annak megszerzéséért. És ez nem csak elcsépelt közhely. A nő férjet keres, életre szóló társat keres, apát keres. A férfinek pedig mindig ugyanaz a nő kell, akibe a kezdet kezdetén beleszeretett...